Karórák górcső alatt: a mutatók és formáik titkai

Mivé lenne az óra mutatók nélkül? Ha nem vesszük számításba a digitális modelleket, akkor a karórák, amelyek elveszítenék mutatóikat, elveszítenék jellegüket és a funkcionalitásukat is. Ugyanis a mutatók azok, amelyek az idő nyelvét számunkra is érthető formában tolmácsolják. Szinte már felfoghatatlan, hogy sikerül is nekik, annak ellenére, mennyire változatos formában, hosszban, szélességben, színben és kidolgozásban kerülnek kialakításra.

Az idő alatt, amelyben az órákkal foglalkozunk, analóg és digitális-analóg modellek ezrei mentek át a kezeink között, több száz formájú mutatóval. Tényleg, gondolkodott már néha azon, miért vannak az ön órájában pont olyan mutatók, amilyenek vannak, és azok vajon miért járnak abba az irányba, amerre járnak? A következő sorokban megpróbáljuk megválaszolni ezeket a kérdéseket.

Abból kiindulva, milyen fontosak is a mutatók ahhoz, hogy az órát teljesen funkcionálisnak tudhassuk, nagyon könnyű levezetni, hogy a feladatuk nem csak a dekoráció. Első sorban oly lényeges elem, amely nélkül az óra aligha lenne akár csak félig is óra. Az óra készítők Japántól Svájcig nagyon is tisztában vannak az óramutatók kiváltságos helyzetével és az igyekezetükön, amellyel a részletes kidolgozásukon dolgoznak, nem változtattak sem a digitális kijelzők, sem az időkijelzés többi, többé-kevésbé egzotikus módjai sem, amelyekkel az utóbbi időben Dunát lehetne rekeszteni. De hogyan is jutottak az óramutatók ehhez az állapotukhoz?

Történetük legelején volt a napóra, amely árnyékolója (rúdja) már Krisztus előtt 1500 körül az ókori Kínaiaknak és Görögöknek mutatta a hozzávetőleges időt. A középkorban, az istentiszteletek idejének ismertetése végett, az egymutatós (óramutatós) órák az akkori városok legmagasabb épületeire – a templomokra – kerültek elhelyezésre. Ahogy az idő múlásával az emberek elvárásai változtak és nőttek, az órák egyre pontosabbak, egyre komplikáltabbak lettek és felszereltségük terjedelme csak a pénzmennyiségtől függött, amelyet a befolyásos személyek, beleértve a nemeseket és az uralkodókat is, fizetni tudtak a gyakorlott órásmestereknek.

A leghíresebbek közzé olyanok tartoznak, mint az Angol – Daniel Quare (feltalálta a percmutatót) és John Arnold,  a Svájci – Pierre Jaquet-Droz, illetve Abraham Louis Breguet. A felsoroltak közül az utolsónak, a tourbillon megtervezésén kívül, néha tévesen odatulajdonítják a másodpercmutató feltalálását is. Ez valószínűleg azért van így, mert szinte mindegyik zsebórája fel volt vele szerelve.

A Breguet zsebóráinak jellegzetes vonását képezték az elegáns lapos, gyűrűvel ellátott mutatók, amely gyűrűre közvetlenül kapcsolódott a mutatók csúcsa. A „breguet“ féle mutatók a napjainkig a legendás órásmester nevét viselő manufaktúra logójának részét képezik, és szívesen használják más órásmárkák is, mint például a Tissot a Heritage 1936 retro modelljeiben.

A mutató formákat, amelyeket ma láthatunk a modern karórákban, bizonyos krónikához is hasonlíthatnánk. Minden történelmi korszakból és minden művészeti stílusból örököltek valamit. Az óramutatók típusainak elnevezésében (az órás terminológiában az elnevezések többnyire franciák) ezért is találhatóak az olyan jelölések, mint a XV. Lajos, keleti, Art deco és sok más. Az alap és az óragyártók legkedveltebb formái közé a következők tartoznak:

Poire Corps renflé (körte formájú)

Dauphine

Feuille (levél formájú)

Lancette (kopja formájú)

Cathedrale (katedrális)

Mercedes

Obélisque (négyélű)

Bâton

Losangé (romboid)

A felsorolt típusok mindegyike több változatban és sok leszármaztatott formában kerül kialakításra. Ami a kidolgozást illeti, léteznek aranyozottak, kékítettek, feketítettek, átmetszettek, telik, lumineszkáló lapokkal és azok nélkül is. A kreativitás tényleg nem ismer határokat. A dizájnőröknek viszont mindig ügyelniük kéne arra, hogy a mutatók elsődleges funkciója az idő mutatása, ezért nem szabadna túl kicsinek, illetve a számlap színével túl egybeolvadónak lenniük.

Az óramutatók világába való kirándulásunk végén még feltesszük a kérdést, hogy gondolkodott-e néha azon, miért is forognak az óra mutatói az óramutatók irányával megegyező irányban? Az első pillantásra kacifántos kérdés az emberiség évezredekre visszamenő megfigyeléseit hordozza magában, amelynek létét vagy nem létét már ősidők óta a nappal hozzák összefüggésbe. Mindannyian tudjuk, hogy a Nap mozgása az égen mindig ugyan olyan: nap, mint nap keletről nyugatra halad. Amikor az ember az időt a mechanikus karóra segítségével kezdte meghatározni, azt úgy igyekezett összerakni, hogy az a Nap mozgását utánozza. Ha reggel arccal dél felé fordul, tapasztalhatja, hogy a Nap folyamatosan halad a bal kezétől a jobbig. És ez pontosan így van az óra mutatóival is.