Karórák górcső alatt: Trícium és Superluminova, előnyeik és felhasználásuk
Szerző: Michal Pindura Hozzászólások: 0 Létrehozva: 2018.12.03
Karóra vásárlására készül, és azon gondolkodik, milyen feltételeknek kéne mindenképp megfelelnie az órának ahhoz, hogy ne csak az első csuklóra való felcsatolás pillanatában lelje benne örömét? Amennyiben a mérlegelés közben az óra csökkent látási viszonyokban való használhatóságnak szempontjához érkezett, akkor a legnagyobb valószínűséggel már feltette magának a kérdést, hogyan lehet megoldani a számlap olvashatóságát félhomályban vagy sötétben. Akik egy digitális modellben gondolkodnak, nincs gondjuk. A modern digitális karórák kijelzői kiváló megvilágítással rendelkeznek a LED diódák vagy az elektrolumineszcens megvilágítás különböző formáival – a Timex-nél ez 1992-től az INDIGLO technológia, a japán Casio-nál pedig 1995-től ennek párjával, az ILLUMINATOR-ral találkozunk. Rendben, de mi a teendő abban az esetben, ha mechanikus, illetve quartz karóra a kiszemelt modell, amely nem rendelkezik elektromos számlap-megvilágítással? Nem kell csüggednünk, a piacon temérdek modell található, amelyek indexei és óra-markerei az eleme energiája nélkül is képesek világítani.
Általánosságban a gyártók két típusú megvilágítással dolgoznak – a fotolumineszcenssel és a radiolumineszcenssel
RADIOLUMINESZCENCIA
A radiolumineszcenciának gazdag a története, de annál csekélyebb az elterjedése. A veszélyesen hangzó elnevezéssel rendelkező megvilágítás használatának úttörője a Panerai márka alapítójának unokája, Guido Panerai volt. 1910-ben szabadalmaztatta a radioaktív elemen, a rádiumon alapuló lumineszcens technológiát. A rádium-bromid és a cink-szulfid keverékét Radiomir-nek nevezte. Az olasz hadsereg a Radiomir-rel töltött üvegkémcsöveket először a katonai felszerelés megvilágítására használta. Később, a múlt század 30-as éveiben a Panerai a hadsereg számára elkészítette az első karórát, amely a Radiomir szubsztanciát a szendvics számlap két rétege közé zárta és a fénye a felső lapon kialakított számjegykivágásokon keresztül volt látható. Mivel a rádium sok évnyi szolgálat után az Amerikai Nemzeti Rádióvédelmi és Mérésügyi Tanács Bizottságának a kegyvesztettségébe került, 1968-ban USA-ban sor került az órákba való integrálásának a megtiltására. A világ többi része és vele együtt az óráscégek is, a rádium az emberi szervezetre ható bizonyított károsságának súlya alatt úgy döntöttek, hogy ők is követik az amerikai példát.
Ezen időszak befejeztével viszont nem került sor a radiolumineszcenciaról való teljes lemondásra. Semmilyen más technológia ugyanis nem tette és még mindig nem teszi lehetővé az órák fontos elemeinek magasabb intenzitású és állandóságú fénykibocsátással való megvilágítását. A rádium biztonságos alternatívájává a trícium vált. Az órák tríciumos megvilágításával olyan márkák ismertek, mint a Luminox, a Vostok Europe, a Ball és mások.
Mindegyik gyártó gázállagú, GTLS (Gaseous Tritium Light Source) tríciumot használ. Az ellenálló bórszilikát üvegből készült ampullákba, amelyeket CO2 lézerek olvasszák a kívánt hosszúságra, zárt gáz a béta-bomlás következtében, állandó elektronáramlást bocsát ki. A negatív töltésű részecskék stimulálják a foszforvegyületet, amellyel a cső belső fala van bevonva. Az excitált foszfor így stabil hőt bocsát ki.
Mint minden radioaktív anyagra, a tríciumra is vonatkozik a felezési idő. Az instabil izotóp 12,32 év alatt elveszíti a fényének a felét. A gyakorlatban ez a fény szintjének fokozatos csökkenését jelenti. A trícium típusától függően az óragyártók által a megvilágítás garantált élettartama körülbelül 15 év. A trícium a fényerejének elegendő intenzitását nagyjából 25 évig tartja meg. A tríciumos megvilágítás az adalékoktól függően különböző színű lehet. A karórákban általában zölddel, kékkel, fehérrel, narancssárgával vagy lilával találkozunk.
FOTOLUMINESZCENCIA
A radiolumineszcencia vitathatatlan előnyeinek ellenére a jelen inkább azon megvilágításnak kedvez, amely működőképessége a fényen áll vagy bukik. A Superluminova keverékről valószínűleg már mindenki hallott, aki legalább csak futólagosan orientálódik az órás tematikában. A nem radioaktív és nem toxikus anyag, az előtte használt lumineszcens pigmentekkel ellentétben, sokkal magasabb fényerővel rendelkezik, de vannak hátrányai is, amelyek a vegyi és fizikai tulajdonságaiból adódnak. Míg a tríciumnak a felezési idő a limitje, addig a Superluminova-val kezelt elemekkel rendelkező karóráknál a múló évekkel sem kell a megvilágítás romlásától tartania. A tulajdonságok tartósságának az ára a fénnyel való „feltöltés“ szükségessége. Egyszerűsítve az egész folyamatot a mobiltelefon akkumulátorának a töltéséhez lehet hasonlítani. Ha azt akarja, hogy szolgálja önt, akkor rendszeresen fel kell töltenie. A Superluminova-nál is hasonlóan van ez. A keveréket viselés közben a nap- vagy a művilágítás fénye aktiválja és sötétedés után a világítása lassan gyengül. A fényének általános ideje a kisebb elemeknél körülbelül három óra, a nagyobbak egész éjjel is foszforeszkálhatnak.
A stroncium-alumináton alapuló anyagot 1993-ban a japán Nemoto & Co. cég találta fel, a patogén rádium pótlásaként. Az olcsó és még a jelenben is használt lumineszcens cink-szulfid keverékekkel szemben a Superluminova fénye tízszer nagyobb. Az anyag nem öregszik el, ismételten aktiválható, de védeni kell a nedvességtől, amely degradálja a minőségét.
A Superluminova sok árnyalatban készül, miközben a keverék színe nem mindig korrespondeál a kibocsátott fénnyel. Az órák számlapjain és lünettáin leggyakrabban zöldes bevonat zöld fénnyel vagy fehér bevonat kék fénnyel fordul elő, de nem ritka a fekete bevonat fehér fénnyel sem. A speciális folyamatokkal alkalmazott Superluminova-t például a LÜM-TEC használja az MDV technológiában és feljavítva, Never Dark név alatt a kevésbé ismert amerikai órásmárka, a Reactor is kínálja az óráiban.
Forrás: Wikipedia.org, forums.watchuseek.com